A kamaszkor a tanácstalanság időszaka. Nem csak a gyerek számára, de a szülőnek is. Az eddig bevált nevelési eszközök sorban felmondják a szolgálatot és mi érthetetlenül állunk a helyzet előtt. Felmerül bennünk a kérdés: hol rontottuk el? Ilyenkor sokat jelent, ha tudjuk: a kamaszkor attól normális, hogy nem normális.

Miről is van szó?

A kamaszkor célja a gyerek lelki függetlenné válása. Csak akkor tud jól leválni a szülőkről, ha stabilan kötődik a családhoz, vagyis olyan erős gyökerei vannak, ahonnan biztonságban el tud rugaszkodni.

Az érzelmi biztonságot a kamaszkor előtt tudod megadni a gyerekednek, ahogy a megfelelő nevelést is. Kamaszkorban nem hat rá semmiféle prédikáció, így el kell fogadnod, hogy mostantól jó mentorként kísérheted tovább. Itt jön a nagy kérdés: tudok-e jó mentor lenni a saját gyerekem életében? Egyáltalán mit jelent ez és hogyan kell csinálni? Ehhez adok tippeket a következőkben.

Alapállás: ellentmond, felesel, hazudozik, alkudozik

A kompromisszum az a barátod, amivel a kamasz gyereked is jó eséllyel ki tud egyezni. Ebben az időszakban ez lehet a híd, ami stabilan épülhet fel kettőtök közé. A megoldást ne a végletes szankciókban és tiltásokban keresd. Kamasz gyereked akkor is ki akar majd próbálni mindent, ha te sorozatban nem-et mondasz. Ez normális, hiszen most ennek van itt az ideje és erre van szüksége ahhoz, hogy a testi-lelki fejlődés magasabb állomására léphessen.

Akkor is törekedj kompromisszumra, amikor ellentmond, felesel, hazudik vagy alkudozik. Engedd meg neki az alku lehetőségét, mert amellett, hogy közös nevezőre juttok, erősíted benne a függetlenség érzését továbbá azt, hogy hatással lehet saját sorsának irányítására (nem kell pl. világgá mennie ahhoz, hogy az ő akarata is érvényesüljön.)

Lehet, hogy ennek ellenére is azzal fenyegetőzik, hogy elmegy otthonról. Ha így van, a legjobb, amit tehetsz, hogy nem adod alá a lovat, mert hirtelen felindulásból útnak indulhat, hiszen a lélek függetlenségét kamaszkorban könnyen összekeverjük a fizikai függetlenséggel. Ne mondj neki tehát ilyeneket: „Amíg az én házamban laksz, addig azt csinálod, amit mondok!”, vagy „Ha nem tetszik, fel is út, le is út!”, vagy „Nem vagyunk elég jók neked? El lehet költözni!”.

Fő a következetesség

Mutass példát, adj neki irányt! Ne ess abba a csapdába, hogy a barátja akarsz lenni, hiszen a megfelelő keretekre van most leginkább szüksége. Képzeld el, hogy apró darabokra hullik benne az egész eddig ismert világa. A sok-sok részecske most tornádóként tombol benne és keresi a helyét, ahol új egésszé állhat össze. Soha nem volt még nagyobb szüksége az iránymutatásodra, a megfelelő keretekre és a következetességedre!

Úgy adj neki döntéslehetőséget - amivel érezheti, hogy hatással van a saját sorsára -, hogy irányokat és következményeket vázolsz fel. Ha ezt teszi ez és ez lesz a következménye, ha pedig azt, akkor az és az. Így felelősen eldöntheti, hogy mi számára a legmegfelelőbb. Ha például 13 évesen zöldre akarja festeni a haját, magyarázd el neki, hogy az osztálytársai vagy az ellenkező nem részéről lehet, hogy negatív reakciókat kap.

Mit mondj és mit ne?

Kerüld a kritizálását, hisz most eleget bántja ő magát. Emlékezz, te is ebben az időszakban voltál a legkritikusabb önmagaddal. Ha nagyon fontos az iskolai teljesítményéről vagy a megjelenéséről beszélgetnetek, akkor tedd azt feszültségmentesen a kompromisszum és a következetesség elveit szem előtt tartva.

Ha megbántott, fejezd ki az érzéseidet őszintén és tisztán, hogy tudja, hol vannak a határok. Fontos, hogy magadról beszélj, ne róla mondj bíráló véleményt! Legyél vele mindig empatikus, érezze, hogy megérted vagy meg akarod őt érteni. Lehet, hogy nem a számodra legalkalmasabb időben támad kedve kiönteni előtted a lelkét, de hallgasd meg akár éjjel, akár korán reggel és ekkor csak rá figyelj.

Mi van a függőségekkel?

Az tud egészségesen leválni a szüleiről, aki érzelmi biztonságban nőtt fel. Akkor kell csak aggódni a kamaszkorban beköszönő függőségek miatt, ha gyermeked érzelmi hiányokkal csöppen bele.

Amennyiben korábban nem kapott elég figyelmet, szeretetet, elfogadást, stb., most esélye nyílik arra, hogy a saját maga által választott eszközökkel pótolja ezeket. Ha figyelsz gyermekedre, akkor jó mentorként itt még van lehetőséged változtatni és pótolni az érzelmi hiányokat.

Hogyan válhatsz jó mentorrá?

A kamaszkor beköszöntével nem kerülhetők el a feszültségek a családban, főleg, mert a gyerek olyan erős tükröket tart (3-8 évig), amibe nem könnyű belenéznünk. Jobb, ha tudatosítjuk magunkban, hogy minden gyermek tiszta lapként születik a világra és a mintákat mi festjük rá. Kamaszkorban szembesülünk minden korábbi ecsetvonásunkkal, ami a gyerekben zajló hormonális változásoknak köszönhetően szinte bombaként csapódik az arcunkba.

Felelős szülőként ott kezdődik a kamasszal való együttműködés és jó mentorként való kísérése, hogy szembenézünk önmagunkkal. Hibáztathatjuk persze a gyereket is, de akkor tulajdonképpen saját nevelésünk felett törünk pálcát. Ehelyett beleállhatunk a fájdalomba és feltérképezhetjük annak a dühnek a forrását, amit csemeténk egy-egy megnyilvánulása kivált belőlünk. Ekkor rájövünk, hogy vele együtt mi is sokat tanulhatunk kamasz évei alatt és jó mentorként saját személyiségfejlődésünkkel az ő testi-lelki kibontakozását támogathatjuk.

Amikor úgy érzed, segíthetek, hogy jó mentorrá válj kamasz gyermeked mellett, fordulj hozzám bizalommal: http://falukozieva.hu/miben_segithetek